A szorongás valódi arca – Az első lépés a megértés

A szorongás sokkal több, mint időnkénti aggodalom vagy stressz. Különösen a perimenopauza és a menopauza időszakában fordul elő, hogy a korábban kezelhetőnek tűnő feszültség felerősödik, és egyre inkább meghatározza a mindennapokat. Mégis sok nő úgy érzi, erről nehéz beszélni, mert kívülről gyakran minden rendben lévőnek tűnik. Pedig a szorongás megértése az első lépés afelé, hogy ne irányítsa tovább az életünket.

Több írásomban a téma a szorongás lesz, amikből megtudhatod: mi is ez pontosan, miért más a változókorban, mit mutathat meg az erre kialakított teszt, és hogyan lehet oldani.

Mert szorongó embernek lenni egyszerűen nem jó.

Fárasztó. Egy ördögi kör. A szorongó ember számára a pohár szinte mindig félig üres. Bármi jó történik, ott a gondolat: „igen, de mi van, ha…” Nehéz örülni, mert az öröm mellé azonnal befurakodik az aggodalom. Nehéz elégedettnek lenni, mert mindig akad valami, ami nincs rendben, vagy ami elromolhat (és az ugye el is romlik…).

A szorongás lassan felemészti az embert belülről. Nem egyetlen nagy csapással, hanem azzal, hogy elveszi az élet ízét — a nyugalmat, az önfeledtséget, az örömöt.

És a szorongás nem áll meg nálad.

Az állandó feszültség, a borúlátás, a „mi lesz, ha” gondolatok kihatnak a környezetedre is: a párodra, a barátaidra, és leginkább a gyerekedre. Egy szorongó szülő mellett felnőni nehéz. A gyerek nemcsak a szavainkat hallja, hanem a feszültségünket is megérzi, és tanul belőle. Apró jelekből — egy aggódó pillantásból, egy óvó mondatból, abból, ahogy mi magunk reagálunk a világ dolgaira — azt szűri le, hogy a világ veszélyes hely, amitől félni kell.

És nagyon nehéz az is, amikor a saját gyereked szorong. Mert látod rajta, hogy rosszul van — hogy fél, hogy gyötrődik valamin —, és minden porcikáddal segítenél, de nem tudod helyette átélni, megugrani, nem tudod kivenni belőle ezt a gyötrelmet. Ez az egyik legszívfacsaróbb élmény, amit szülőként át lehet élni. És ha közben magadban felismered ugyanazt a mintát, amivel te is küzdesz, az még nehezebb.

De értsük jól, hogy mi történik.

A szorongásra van részben örökölt hajlamunk — de a szülőről gyerekre szálló szorongásban a kutatások szerint óriási szerepe van a tanulásnak: annak a mintának, amit a gyerek nap mint nap lát tőlünk. Vagyis ezt jórészt nem a génjeinkkel adjuk tovább, hanem a viselkedésünkkel. A gyerek másol. Ha próbálsz változtatni, azt is. Ha benne ragadsz, azt is.

Egy randomizált kutatásban, ahol szorongó szülők célzott segítséget kaptak a saját szorongásukhoz, a gyerekeiknél egy év alatt 31%-ról 5%-ra esett azoknak az aránya, akiknél kialakult valamilyen szorongásos zavar. Nem arról van szó, hogy „légy tökéletes anya”, aki mindig higgadtan, nyugodtan és optimistán néz a jövőbe és a problémáira. Hanem arról, hogy amikor te elkezded kézbe venni a saját szorongáscsomagodat, azzal nemcsak magadon segítesz — a gyerekednek is más jövőt adsz.

Szóval ne hagyd ennyiben. A Te és a gyerekeid jövője miatt.

A szorongás nem jellemhiba, és nem is olyan állapot, amivel együtt kell élni, mert „ilyen a természetünk”. Minél jobban megértjük, hogyan működik, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy kilépjünk az ördögi körből, és visszataláljunk a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb mindennapokhoz. A változókor időszakában különösen fontos odafigyelni a lelki egészségünkre, hiszen a hormonális változások is befolyásolhatják a szorongás megjelenését és intenzitását. A segítségkérés nem gyengeség, hanem egy tudatos lépés önmagad és a szeretteid felé.

Te is gyakran érzed, hogy a gondolataid újra és újra ugyanoda térnek vissza?

Hogy nehéz kikapcsolni az állandó aggódást? 

A szorongás nem jellemhiba, és nem kell egyedül megküzdened vele.

Ha szeretnéd jobban megérteni, mi zajlik benned, és egy biztonságos, támogató közegben elindulni a nyugodtabb mindennapok felé, tudok segíteni.