top of page

Ha minden szabályt be akarsz tartani, garantáltan elbuksz

1 nappal ezelőtt
3 perc olvasás

Egy olvasóm levelével kezdem, mert szinte szóról szóra azt írja le, amit nagyon sok nő él meg nap mint nap a konyhában, a boltban és a saját fejében.

Fehérje igen, de fehérjetermék nem. Tisztán, de kalóriát számolva. Grillezve, párolva, mértékkel.


A szabályok egymásra rakódnak, és egyszer csak az evés már nem öröm és nem is egyszerű napi rutin, hanem vizsga, amin rendre megbukunk. Ha olvasás közben magadra ismersz, nem vagy egyedül. És nem is veled van a baj.


„Mit lehet hallani? Egyél fehérjedúsan és szénhidrátszegényen, étkezz tisztán, feldolgozott élelmiszert ne egyél. Magas fehérjetartalom nagyon jó, de high protein terméket ne vegyél, mert tele van adalékkal, amire nincs szüksége a szervezetnek. Nekem az evés egy stressz!!! Megehetem? Nem ehetem? Elegendő fehérjét tartalmaz az adott étel? Kalória nem lesz sok? Szörnyű….és benne vagyok egy spirálban, ha megeszem pl. a tejfölös krumplifőzeléket rántott hússal (amit sehol nem látni egy diétás ajánlásban) jön a lelkiismeret furdalás. Miért tettem??? Hiszen grillezve kellett volna ennem a húst, max párolva a krumplit.”



Nézzük meg, mi a baj ezzel a helyzettel:

Olvassátok el újra, amit felsorol. Egyél sok fehérjét, de fehérjeterméket (high protein ezazamaz) ne vegyél. Étkezz tisztán, közben számold a kalóriát is. Ez a szabályrendszer ambivalens. Márpedig ha egy rendszer ellentmond önmagának, akkor jól csinálni sehogy sem lehet.


A BUKÁS EL VAN RENDELVE. Mert teljesíthetetlen dolgokat vársz magadtól.


Aztán ott a döntési fáradtság:

Napi öt-hat étkezés. Mindegyiknél ott a négy kérdés, amit fel is sorol: megehetem, elég fehérje van-e benne, túl sok lesz-e a kalória, jó döntés-e. Ez naponta húsz-harminc apró kérdés. Ezt úgy képzeld el, hogy reggelre feltöltődik a döntéstárad. X darab józan döntésre van lehetőséged egy nap a táplálékoddal, a munkáddal, a gyerekeddel kapcsolatban. Nem több, nem kevesebb. Szóval, ha elhasználod a többségét a rakott krumpli jó-e kérdéskörre, akkor nem marad semmi a többire, pláne nem estére, amikor tényleg fáradt vagy.


A bűntudat kapcsán már ismerjük azt a bizonyos ördögi kört:

Rossz érzés, szigorítás, megvonás, felfokozott vágy, aztán „megbuktam”, és kezdődik elölről. Aki már volt ebben, tudja, hogy a bűntudat soha nem vitte közelebb a céljához.


Miért hangsúlyos ez a változókorban?

Mert pont ilyenkor billen el az étvágyszabályozás. A rossz alvás önmagában megemeli az éhségérzetet és lecsökkenti az önuralmat, ez mérhető. Aki hajnali háromtól ébren bámulja a plafont, annak délután biológiai oka van arra, hogy édeset kívánjon. Közben a hangulatingadozás miatt az evés könnyebben válik vigasszá is. Ennek ellenére a legtöbb nő pont ebben az időszakban vezeti be élete legszigorúbb szabályrendszerét. Akkor, amikor a legkevesebb ereje van hozzá. Kevesebb alvás, több teher, ingadozó hangulat, és tessék, itt a tíz új tiltás. Ez így elbukik, és utána a nő magát fogja hibáztatni.


Heti próba

Írjátok össze, hány szabályotok van az evéssel kapcsolatban. Írjátok le kérlek, én tizenöt-húszra tippelek. Aztán húzzatok ki mindet, ami nincs tudományosan alátámasztva. Ami marad, abból tartsatok meg egyetlenegyet. Ha engem kérdeztek, én ezt javaslom: legyen fehérje minden főétkezésben. Ennyi. A többi szabály várhat, és a legtöbbjére soha többé nem lesz szükségetek.


A „szabad ezt?” helyett pedig kérdezzétek azt, hogy „mit tesz ez velem?”. Az első kérdésre csak jó vagy rossz válasz létezik. A másodikra információ érkezik.

A krumplifőzeléket pedig megeheted, kedves Levélíró. Tejföllel, rántott hússal, a családdal együtt, az asztalnál. Semmi nem fog történni. Amitől a súlyod változik, az hónapok átlaga, és abban egyetlen ebéd nem látszik. A lelkiismeret-furdalás viszont ott marad estig, és este pont az fogja a jégkrémet kibontani.


A szabályoknak eredetileg az lett volna a dolguk, hogy könnyebbé tegyék az életet. Ha ehelyett minden étkezés előtt szorongsz, minden étkezés után pedig bűntudatod van, akkor nem a fegyelmeddel van gond, hanem a szabályrendszerrel. Kevesebb szabállyal nem leszel lazább vagy felelőtlenebb. Szabadabb leszel, és több erőd marad arra, ami tényleg számít.

Hozzászólások


bottom of page