Testsemlegesség: a harmadik út a tükör előtt

Reggel, fürdőszoba, tükör. Egy gyors pillantás, és már el is dőlt, milyen napod lesz. Ismerős? A változókorban sokan érezzük úgy, hogy a testünk mintha a hátunk mögött döntene: máshol puhul, máshol feszül, másképp reagál az ételre, a mozgásra, a stresszre. És miközben ezzel próbálunk megbarátkozni, mindenhonnan azt halljuk, hogy szeressük magunkat úgy, ahogy vagyunk. Csakhogy ez nem mindig megy, és nem is mindig hiteles. Ebben a bejegyzésben egy olyan szemléletet mutatok meg, ami nem kér lehetetlent: nem kell imádnod a testedet, elég, ha nem a tükör mondja meg, mennyit érsz.

Mit kezdesz azzal, hogy nem tetszik, amit a tükörben látsz, a „szeresd a testedet”-től viszont kiráz a hideg?

Tanuljuk meg gyorsan a testsemlegesség fogalmát! Ahogy sok minden más, angolul ez is jobban hangzik: body neutrality. De hát ez van.

A testpozitivitás egyébként egy klassz dolog, de csak addig, amíg nem lesz belőle feladat. Ma már ott tartunk, hogy a fáradt negyvenes, ötvenes nők, akik épp utálják a hasukat, még azt is a nyakukba kapják, hogy akkor most a hozzáállásukkal is baj van.

Az „utálom a testemet” és az „imádom a testemet” egyaránt puszta vélemény a kinézetről. Mindkettőben a tükör dönt arról, hogy milyen napom lesz. A testsemlegesség ebből léptet ki minket, mert azt mondja, hogy a testedben az a lényeges, hogyan működik és mire képes.

Hoztam pár példát, hogy érezzétek a különbséget.

• Testpozitív: „Gyönyörű a hasam.”

• Testsemleges: „A hasam a hasam. Ma megemésztette a vacsorát.”

• Testpozitív: „Imádom a combjaimat.”

• Testsemleges: „Ezek a combok ma felvittek a negyedik emeletre.”

Miért hangsúlyos ez a változókorban?

Mert itt a test gyorsabban változik, mint bármikor a kamaszkor óta. Ha az önértékelésetek attól függ, hogy hogyan néztek ki, akkor minden egyes változás sebezni fog. Márpedig most sok változás lesz! A semlegesség itt is a segítségedre lesz, hiszen ekkor a test változhat anélkül, hogy közben te összeomlanál.

Ráadásul a kamaszkorban a test változásainak legalább volt egy iránya: felnőtté váltunk. Én például azóta nem ehetek annyit, amennyit akarok… Most pedig sokan úgy élik meg, hogy a változás elvesz tőlük valamit. Ezért olyan nehéz ez az időszak lelkileg akkor is, ha a tünetek egyébként elviselhetők. A testsemlegesség ebben fog segíteni neked: kiléptet abból a versenyből, amiben csak veszíthetsz.

Amit kipróbálhattok a következő két hétben:

• Az első nap csak számoljatok: jegyezzétek fel, hányszor alkottok véleményt a saját testetekről. Öltözéskor, tükör előtt, fotón, kirakat előtt. A legtöbben megdöbbennek rajta.

• Utána öltözködés közben a „hogy nézek ki ebben?” helyett kérdezzétek azt, hogy „hogy érzem magam ebben?”. Ez az apróság két hét alatt átrendezi, mi alapján választotok ruhát reggel. És hidd el, nem a tréningnacit fogod minden reggel választani.

• Esténként köszönjük meg a testünknek, amit értünk tett: elvitt dolgozni, a boltba, megölelte a gyerekeket, főzött. A legtöbben akkor jönnek rá erre a csodálatos könnyedségre, amikor egy fájdalom vagy egy sérülés miatt hirtelen már nem magától értetődő.

A testsemlegesség nagy lépés az önszeretet felé. És hidd el nekem, a legtöbbünknél pont ez hiányzik. Nem kell minden nap elégedettnek lenned a tükörképeddel ahhoz, hogy jól legyél. Nem kell rajonganod a testedért ahhoz, hogy tisztelettel bánj vele.

A testsemlegesség nem varázsütésre működik, hanem apró, ismétlődő gyakorlatokon keresztül. Ezért érdemes most elkezdeni, akár ma este egyetlen „köszönöm”-mel.