Miért választunk újra és újra rossz partnereket?

Talán te is feltetted már magadnak ezt a kérdést – főleg akkor, amikor a sokadik kapcsolat végződik hasonló fájdalommal. A tudatos döntéseink mögött gyakran mélyebb, tudattalan minták húzódnak meg. Ebben a bejegyzésben azt járjuk körül, hogyan befolyásolják a gyermekkori élmények a párválasztást, mit mond erről az IFS (Internal Family Systems) terápiás modell, és hogyan lehet végre kitörni ezekből a berögzült kapcsolati körökből.

Miért mindig ugyanaz a vége? Miért mindig olyan párt választok, aki bánt vagy elhanyagol?” – kérdezte tőlem egy kliensem. Már több hosszútávú kapcsolata is hasonlóan ért véget: az elején minden mesés volt, de aztán a partnere egyre távolságtartóbb lett, nem figyelt rá igazán, és végül érzelmileg elérhetetlenné vált.

Kliensem tudatos nő, sok önismereti munkát végzett, mégis úgy érezte, mintha egy láthatatlan erő mindig visszarántaná ugyanabba a mintába. Ez a „láthatatlan erő” valójában egy belső pszichés mechanizmus, amelyet az Internal Family Systems (IFS) terápiás modell remekül magyaráz.

Az elakadt részeink és a múlt árnyai

Az IFS-terápia szerint minden emberben különböző "részek" élnek – ezek olyan belső hangok, szerepek, amelyek életünk során kialakultak. Gyerekként, ha például nem kaptuk meg a megfelelő figyelmet, szeretetet vagy éppen megszégyenítettek minket, egyes részeink arra specializálódtak, hogy megvédjenek minket ettől a fájdalomtól.

De itt jön a csavar: ezek a részek az időben „mezfagynak”. Nem veszik észre, hogy már felnőttek vagyunk, és még mindig a régi stratégiákat alkalmazzák, amikor párt választunk.

Kliensem történetében a tudattalan játszotta a főszerepet:

• Gyerekként egy érzelmileg távolságtartó apukával nőtt fel. Mindig vágyott a szeretetére, de azt ritkán kapta meg.

• Egy része (amit IFS-ben „exile” résznek nevezünk) magára vette a fájdalmat – kialakult benne egy mély, kimondatlan hiedelem: „Nem vagyok elég fontos, nem érdemlem meg, hogy figyeljenek rám.”

• Egy másik része viszont „védelmezőként” lépett színre – elhatározta, hogy megpróbálja megszerezni ezt a figyelmet, akár azáltal is, hogy olyan partnereket választ, akik pont olyanok, mint az apja volt.

  
  

Ezek az elhanyagolt részek a tudattalanban dolgoznak, és újra és újra olyan helyzetekbe sodornak minket, amelyek fájdalmasan ismerősek. Az IFS ezt nevezi „burden” (teher) állapotnak: ezek a részek olyan mély hiedelmeket és érzéseket cipelnek, amelyek a múltból származnak, és befolyásolják a jelenünket.

A védelmező részeink 4 stratégiája a párkapcsolatokban

1. „Meg kell változtatnom a másikat”„Ha elég szeretetet adok neki, ha elég türelmes vagyok, akkor majd megváltozik.” – Így ragadunk benne toxikus kapcsolatokban, mert nem a jelenlegi embert látjuk, hanem azt a gyermekkori vágyat hajszoljuk, hogy úgy szeressenek, ahogy az nekünk jó.

2. „Meg kell változtatnom magamat”„Biztos velem van a baj. Ha elég jó vagyok, akkor majd szeretni fog.” – Ez az önértékelési problémák melegágya, mert a múltban meggyökeresedett „nem vagyok elég” érzést próbáljuk feloldani – sikertelenül.

3. „Ez a személy nem a megfelelő megmentő – keresnem kell egy másikat”„Ez a kapcsolat sem működött, de biztos létezik egy ember, aki végre betölti ezt az űrt.” – Így ugrunk egyik kapcsolatból a másikba, anélkül hogy feldolgoznánk a mögöttes mintát.

4. „Teljesen elkerülöm az intimitást”„Ha nem engedek senkit közel magamhoz, nem fognak bántani.” – Sokan így lesznek érzelmileg elérhetetlenek vagy kötődnek bizonytalanul.

   
   

Hogyan lehet ebből kitörni?

Az IFS szerint a cél nem az, hogy megszabaduljunk ezektől a részeinktől, hanem hogy megértsük őket, és levegyük róluk a múlt terheit.

• Első lépés: Felismerni, hogy a „rossz” döntések nem a véletlen művei, hanem egy belső mechanizmus részei.

• Második lépés: Párbeszédet kezdeni ezekkel a részekkel – nem harcolni velük, hanem megérteni, miért működnek így.

• Harmadik lépés: Megmutatni nekik, hogy már felnőtt vagy, és nincs szükség ezekre a régi túlélési stratégiákra.

  
  

Kliensem esetében, amikor végre el tudta fogadni, hogy az apja figyelmének hajszolása mindig is ott volt a kapcsolataiban, egy nagy felismerés következett: „Nem nekem kell másokat megváltoztatnom – nekem kell megszabadulnom attól a tévhittől, hogy nekem nem jár a feltétel nélküli szeretet.”

Tudományos háttér és források:

• Schwartz, R. (2021). You're the One You've Been Waiting For

• Freud, S. (1920). Beyond the Pleasure Principle PubMed

• IFS Institute: https://ifs-institute.com/

Ha úgy érzed, újra és újra ugyanazokat a köröket járod a párkapcsolataidban, nem veled van a baj – csak van egy részed, amely még mindig gyógyulásra vár. Az önismereti munka, különösen az IFS-alapú megközelítés, segíthet feltérképezni ezeket a belső működéseket és új, szabadabb utakat nyitni a kapcsolataidban.

Ha szeretnél erről beszélgetni, vagy úgy érzed, hasznos lenne támogatás ebben a folyamatban, itt tudsz időpontot foglalni:

www.evarozsa.eu/booking-online