Miért nem érezzük, hogy szeretnek? – A szeretetnyelvek félreértéseiről, különösen év végén

Eva Rozsa
2025. dec. 19.
3 perc olvasás

Ahogy közelednek az ünnepek, sokan tapasztaljuk azt a furcsa érzést, hogy valami mégsem kapcsol össze úgy, ahogy szeretnénk. Mintha elbeszélnénk egymás mellett – a szeretet nyelvén is. Ebben az írásban a szeretetnyelvek elméletén keresztül nézzük meg, hogyan fonódik össze a kapcsolódás vágya, a gyermekkori minták, az életszakasz-specifikus szükségletek és a hormonális változások – különösen a menopauza idején. Mert lehet, hogy nem az a baj, hogy nem szeretjük egymást… csak máshogy fejezzük ki.

„Miért nem érezzük, hogy szeretnek?”

A szeretetnyelvek félreértései – különösen év végén

A szeretetnyelvekről szóló elmélet mindenki számára ismerősen cseng. Sokszor beszélünk róla, hogy másképp mutatjuk ki a szeretetünket – van, aki ajándékozással, van, aki szavakkal, öleléssel vagy figyelemmel. Mégis, év vége felé, a karácsonyi időszakban egyre többen mondják:

„Nem érzem, hogy szeretnek.”„Annyira sokat adok, mégsem jön vissza.”„Folyamatosan csalódom a szeretteimben.”

Pedig mindenki igyekszik – mégis elcsúszunk egymás mellett. Mi történik ilyenkor?

A szeretet kifejezése – amit adunk, nem mindig az, amire a másik vágyik

A szeretetnyelvek lényege, hogy nem az a kérdés, hogyan szeretünk, hanem hogy hogyan érzi magát szeretve a másik. Ha én a saját szeretetnyelvemen adok, de a másik más nyelven ért, a szándékom nem ér célba. Karácsonykor például rengetegen fejezik ki szeretetüket ajándékokkal – de ha a másik fél számára a minőségi idő vagy az elismerő szavak a fontosabbak, az ajándék kevés lesz. Ő úgy fogja érezni: „Minden van, csak én nem vagyok jelen ebben.”

A háttér: hormonális változások és életszakaszok

A szeretetnyelvek változhatnak az élet különböző szakaszaiban. A menopauza környéki időszak például intenzíven átalakítja a kapcsolódási szükségleteket. Egy nő, aki korábban ajándékozással mutatta ki szeretetét, lehet, hogy most inkább az intimitásra, a megértésre és az érzelmi biztonságra vágyik. De ha a partnere nem érzékeli ezt a változást, továbbra is a korábbi minták szerint reagál. Így újra jön a mondat: „Nem érzem, hogy szeret.”

A szeretetnyelvek és a gyermekkori minták

Gyakran nemcsak az életszakasz hat a kapcsolódásunkra, hanem az is, mit hoztunk otthonról. Ha egy nő gyerekként kevés elismerő szót hallott, később lehet, hogy számára ez lesz a legnagyobb hiány. Akkor is, ha a partnere szereti – csak másként mutatja. A gyerekkori hiányok felnőttként aktiválódnak, és karácsonykor, a „családi idill” nyomása alatt még hangosabbá válnak.

Miért fáj ennyire év végén?

Az év vége önmagában is felerősíti az érzelmeket. Az ünnepek alatt:

nagyobb az elvárás a meghittségre,
erősebben jelenik meg az összehasonlítás más családokkal,
és felidéződnek a gyerekkori ünnepek mintái – jók is, fájók is.

Ebben a feszültségben sokkal érzékenyebbek vagyunk arra, ha valami nem „úgy van”, mint szeretnénk. Ha a másik nem figyel ránk úgy, ahogy reméltük. Ha mi sem tudjuk azt adni, amit adnánk. És ha nem tudunk erről beszélni, akkor csalódás, visszahúzódás vagy konfliktus lesz belőle.

Mit tehetünk?

Az első lépés, hogy megkérdezzük magunktól:

„Én hogyan érzem magam szeretve?”

„És vajon a másik hogyan?”

Ha ebben különbözünk, nem az egyikünknek van igaza – csak más a „nyelvünk”.

Fontos felismerni: a szeretetnyelvek nem sablonok, hanem tükrök – megmutatják, hogyan kapcsolódunk, mit várunk, és hogyan sérülünk. Segítenek abban, hogy végre a másikat is lássuk, ne csak a saját adásmódunkat.

A szeretetnyelvek megértése nemcsak a kapcsolatainkat teszi mélyebbé, hanem saját magunkhoz is közelebb visz.Ahogy közeledik az év vége, a belső feszültségek, elvárások és családi minták gyakran felerősödnek – de ez épp lehetőséget ad arra, hogy újra tanuljunk kapcsolódni. Ne tökéletes szeretetet akarjunk adni vagy kapni – hanem valódit. Figyelő, kíváncsi, őszinte szeretetet. Mert néha elég annyi is: „Próbálom megérteni, hogyan szeretsz – és elmondom, nekem mi esne jól.”